A célunk, hogy minél több emberhez jusson el a magyar ügy híre. Pont azért, mert munkánk olyan terjedésû és természetû, hogy nemzetközi határt átlép többször is, így munkánk határon túllépõ tevékenysége inkább hangsúlyt ad, a magyarság gondjait és helyzetét, akarván  nemzetközileg és egyben itt Skandináviaszerte is, minél jobban ismertetni. Ezért kell a két- avagy háromnyelvûség is, tehát hogy minél tágabb és több nyelvet tudó közönség tudomást szerezhessen a magyar ügyrõl, országunk sikereirõl, vagy éppen vívmányairól.

4. A magyar valóság nálatok az anyaország meg a kisebbségek mindennapja és múltja.

   Ez valóban így van. Mi itt Svédországban megteszünk mindent, ami csak tõlünk telik, hogy minél jobban felvilágosítsuk az itten élõ népeket, az itteni médiát, de a Skandináviában elõ magyarokat is egyben, Magyarországról, a Kárpát-medencei magyarságról, a magyar kisebbség súlyos, kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetérõl.

5. Különös figyelmet szenteltek a Vajdaságnak. Mivel magyarázható ez?

   Különös gondot fordítottunk mindég, az alapítástól egészen máig, a vajdasági honfitársaink, testvéreink sorsa iránt, és nemcsak azért, mert én magam topolyai vagyok, de azért is, mert mi itt mindannyian nagy aggodalommal figyeltük és továbbra is figyeljük az otthoni fejleményeket, a robbanásra kész és állandóan feszülõ helyzetet.

6. Körleveletek van, és felvállaltok egyebet is: Hollai Ottó könyvét láttam a honoldalon, Tar Károly internet-lapját a Ligetet.

   És itt nem áll meg a lista, mivel emberbaráti segélygyûjtéssel is foglalkozunk, és gyûjtéseink idáig mind sikerrel jártak. Errõl is bõvebben olvashat a tisztelt olvasó a HUNSOR, "Gyûjtési Akciók" oldalán. Ez mint sok minden más is, megtalálható a HUNSOR címlapján.

Mindég hallgatunk a HUNSOR olvasótáborának a véleményére, javaslataira és ötleteire, sokszor pont a levelezési listánk által érkezik szerkesztõségünkbe az az  ötlet, amely "utat tör". Így indult a levelezési listánk is.

   A levelezési lista tartalma, a tagok részvételétõl, saját küldeményeiktõl függ, sokszor tartalma tükrözi azon magyarlakta vidékek eseményeit, történéseit, amelyek úgymond "tollhegyen vannak", és szerintem is ez így természetes. Én, mint idáig is, még soha nem kellett, hogy kizárjak valakit és ritkán kellett figyelmeztessem a tagokat, csupán egy-két esetben, de véleményem szerint, listánk elég nyugodt. Mindenki annyit szerepel a listán, amennyi ideje, vagy esetleg a témához tudása és tehetsége van beleszólni, véleményt kinyilvánítani. Fontos megjegyezni, hogy a tagok szabad véleménynyilvánítási joggal rendelkeznek, ezek a jogok tõlem, mint moderátortól, nincsenek és idáig nem is volt szükség, hogy meghatározva, vagy kifogásolva legyenek. Ezek véleményem szerint a demokrácia alapelvei közé tartoznak.

   A körlevél/hírlevél viszont saját válogatásom. A HUNSOR Hírfutár a Magyar-Svéd Online Források honlapjának hírközlõjeként mûködik. Az értesítéseket, segélykéréseket, tájékoztató jellegû leveleket, és egyszerû hírleveleket én válogatom, mindég nézve és ügyelve, hogy azok tartalma az összmagyar ügyeket és aktuális kérdéseket érintse. Együttmûködünk különbözõ szervezetekkel, de magánszemélyekkel is, híreink, tudósításaink, oldalaink sokszor pont az együttmûködésünk eredményeként láthatók és olvashatók. Így jött létre a Magyar Liget internetes kiadása is, amely Tar Károly kezdeményezésére született.

7. Kik csinálják a Hunsort? Egy ember munkájánál ez jóval több.

   Most hárman vagyunk a szerkesztõségben: Hodik András, Raffai Zoltán és én.Tudósítónk van a Vajdaságban, Kanadában, Belgiumban. Együttmûködünk magyarországi, norvégiái, finnországi, dániai és svédországi szervezetekkel és magánszemélyekkel. András és Zoltán a "HUNSOR Hírfigyelõ Központ" fõszerkesztõi, ahol napról napra hírfigyelést folytatnak, leginkább összpontosítva a médiában megjelenõ határontúli magyarokkal foglalkozó hírekre és tudósításokra. Saját írásaik és tudósításaik leginkább a svédországi fejleményekkel,   avagy eseményekkel foglalkoznak. András esszéi és versei is megtalálhatók oldalainkon.

   A svéd nyelven megjelent, különbözõ témával foglalkozó munkák, amelyek a magyarság igen fontos és kimagasló történelmi eseményeivel foglalkoznak, nemigen találhatók meg svéd nyelven más honlapon Svédországban. Itt a "Honfogaló magyarság", az "1848-as Forradalom és Szabadságharc", a "Vajdaság jeges hetei 1944-ben", az 1956-os Szabadságharc és Forradalom emlékére készült oldalakra gondolok. Az oldalak külalakja, kivitelezése, azok felépítése, felfrissítése az alapítástól máig saját munkám.

8. Hányan látogatják a honoldalatokat, mi a legnépszerûbb rovat?

   Oldalaink igen látogatottak és errõl a szerkesztõségünkbe érkezõ levelek is tanúskodnak. Kiemelnék egypár tényezõt, amely fontos szerepet játszik oldalaink látottságát illetõen: a HUNSOR a magyarság összefogását célzó tevékenységet fejt ki; a  HUNSOR az összmagyarság érdekeiért áll ki, azokat tájainkon ismerteti és azok érdekében is szólal meg; a honlap kínálata sokrétû, a tartalma releváns és változatos; a HUNSOR a a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás híve, fenntartója és ápolója; a HUNSOR a magyar ügyet szolgáló anyagok publikálásán dolgozik, és ezt magyar, svéd és angol nyelven jelenteti meg.

   Mivel itt információs forrásról van szó, itt minden, a Kárpát-medencében és világszerte mûködõ és létezõ magyar jelentõs napilap, online újság, szervezet, alapítvány internetes címe megtalálható. A belépés ezekre a "forrásokra", legyenek azok, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki vagy éppen finnországi magyar szervezetek címei, mind elérhetõk a HUNSOR címlapjáról, így ez az az oldal, amely legjobban látogatott, de erõsen vetélkedik vele a "HUNSOR Hírfigyelõ Központ" oldala, és a "Délvidéki Fejlemények" oldala is.

A kisebbségkutatással foglakozó oldalak és a segélygyûjtési akciók oldalai is igen aktívan látogatottak.

9. Ki vagy te, Kormos László? Hogyan vezetett el az utad Norrköpingig és a Hunsorig?

A nemzet és összmagyarság felé gondolkodom és tevékenykedem, a HUNSOR alapítója vagyok, a "fárdhatatlan honlap építész"  a "Magyar Liget", a dél-svédországi magyarok családi lapjának internetes fõszerkesztõje, a helyi "Szent István Norrköpingi Magyar Egyesület" aktív vezetõségi tagja, és egyben két levelezési lista moderátora.

   Délvidékrõl származom, 1991-ben kerültem ide ki, az okát, annak hogy miért és hogyan kerültem ide, talán nem kell, hogy részletesen magyarázzam, mivel az ottani helyzet és történések ismertek Európa- és világszerte, elég talán hozzáfûzni, hogy katonaszökevényként kerültem ki Svédországba. 1991-ben egyetemi hallgató voltam a szabadkai közgazdasági egyetemen, amikor a Nagy Szerbiát építõ ultranacionalista politika idegenbe üldözött. Itt bejártam a 2000 km-es Svédország menekülttáborait, és nem ijedtem meg új életet kezdeni a vadidegenben. Jelenleg egy fõiskolai vonalat végzek, számítógépes-informatikát, angol és svéd nyelven. Norrköping a második megálló, ide Kirunából, Svédország legészakibb városából kerültem 1994-ben. Nõs vagyok és két kisgyermek apja.

10. Milyen a nyugati magyarság "internet-valósága"?

Nehéz feladat számomra innen Svédországból, ahol majdnem minden otthonban van egy gép, ítélkeznem vagy általánosítanom.  1997-tõl figyelem a nyugaton élõ magyarok internetes fejlõdését, és azt kell válaszolnom, hogy gyorsabban és dinamikusabban is mehetett volna és ma is mehetne ez az egész. Sokszor a tudás és anyagi eszközök sem bírnak és tudnak segíteni, ha a jóakarat nincs meg. Pedig nekünk magyaroknak, akik szerteszét szakadva élünk a világ összes elképzelhetõ táján, az internet óriási lehetõségeket kínál és kínálna, ha ezt valójában nemcsak megértenénk, de tennénk is valamit az ügyben.

   Én úgy érzem, ennek a felfogása, felkarolása és egyben ennek a kommunkációformának a teljes elfogadása, a nyugaton élõ magyarság soraiban még most is valahol középszinten van. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jól mûködõ magyar oldalak a hálón. Vannak, de szerintem még több kellene. Elõször is minden európai ország magyar egyesületeinek, országos szövetségének kellene, hogy legyen egy jól mûködõ honlapja. Ez a honlap összekötõpontként szerepelne, és az országban élõ magyarok információs forrásaként kellene mûködnie. Ezt szerintem a szervezetek a vezetõségeken belül, egy rugalmas, dinamikus és erre a feladatra kész IT-felelõs kinevezésével kellene, hogy megoldják. Ezek pedig egymással és más a magyar ügyekkel foglakozó szervezetekkel kellene, hogy fenntartsák a kapcsolatot. A Magyarok Világszövetségének  ebben vezetõ szerepet kellene vállalni, ha minden nehézség ellenére, erre is volna idejük. De reménykedjünk!

   Északon már mûködik is pár nevezetes honlap. Itt a dániai, finnországi és svédországi honlapokra gondolok, ahol többé-kevésbe információ, közlemény, tudósítás, levelezési lista és más egyéb is megtalálható. És itt jön a képbe a HUNSOR honlapja, mintegy összeköttetõ és találkozóhely, a hálón, ahol sok minden összefonódik,  ahol elérhetõk és az egymással kapcsolt címek által megtalálhatók az itten élõ magyar szervezetek honlapjai, a különbözõ skandináv országokban mûködõ szervezetek által történõ rendezvények színhelye és idõpontjai is.

11. Tapasztalataid szerint milyen az utódállamokban élõ magyarság internet-kultúrája? Mitõl lehetne jobb? Van-e rá konkrét javaslatod?

   Sajnos az internetezõk száma az anyagi helyzet miatt a magyarság létszámához viszonyítva elenyészõen kevés. És ezen pedig fontos lenne változtatnunk. Átgondolt és jól szervezett lépésekre volna szûkség az anyaország és Kárpát-medencében létezõ szervezetek együttmûködésével. Itt megint a Magyarok Világszövetségére gondolok, mint koordináló félre, ahol a HTMH és a határon túli magyar legitim szervezetek együttmûködése kellene, hogy megoldásokat találjon, esetleg  együttmûködve belföldi és külföldi vállakózókkal, és eziránt érdeklõdõ szervezetekkel.

   Sok sikeres magyar vállalkozó van külföldön; itt Nyugat-Európára és Észak-Amerikára gondolok, és ezek, lehet az eddiginél is nagyobb figyelmet kellene, hogy fordítsanak a Kárpát-medence felé is, mert vannak érdekes magyar partnerek, és az invesztálásra figyelemre méltó erdélyi, felvidéki, magyarországi cégek. Azok támogatása, a partnerség  sokat jelentene a határon túli magyar közösségek számára. Így lehetne még több számítógépfelhasználó és több információcsere valamint egymásközti együttmûködés, ahol a határ még kevésbé volna fontos, és még kevésbe játszana ekkora szerepet mint ma.

Kérdezett a Hunsor rendszeres látogatója: Gergely Tamás